Halogatás - Kapkodás

2015.02.07 01:12

Halogatásban általában jók vagyunk. Legyen szó tanulásról, munkáról, belső életről. Mindenkinek más – más területen lehet dominánsabb. Ezt a blogot nem véletlenül ezzel a bekezdéssel kezdem én sem :-) Halogatom már jó ideje a honlap és a blog elkezdését. Aztán egy ideje, elkezdtem megfigyelni azt, ahogyan megjelenik a halogatás a mindennapjaimban. És ez a megfigyelés segített abban, hogy lépéseket tegyek afelé, hogy az ötleteim, terveim, vágyaim halogatás helyett a cselekvés és megvalósulás irányába induljanak el. Ebben a bejegyzésben áttekintem, mire jutottam az elmúlt időszak alatt a halogatás természetét illetően, illetve milyen eszközöket találtam a leküzdésére.

Az első és egyben legfontosabb tapasztalat, a megfigyelés fontossága. Méghozzá, a természetes, időt hagyó megfigyelés. Gyakran ütközöm ugyanis abba a hibába, hogy ha valamin változtatni szeretnék, azonnal eredményt akarok benne elérni. (És máris megjelenik a halogatás ellenpólusa, a kapkodás, de erről majd később... ) Holott a változás akkor tud tartós lenni ha egy folyamat részét képezi, amiben a megfigyelés megelőzi a cselekvést. Egyszerűen információt kell gyűjtenünk arról amit le akarunk győzni. Az pedig, hogy felismerjük, hogy valamit meg kellene változtatnunk, még nem jelenti egyben azt is hogy pontosan ismerjük az adott dolog természetét, működését. A szokások, pedig nagyon mélyen bennünk élnek. És bizony kellő információ és megfelelő stratégia nélkül kevés sikerrel járunk ha csak úgy „nekik esünk”.

 

Most azonban, nem konkrétan onnan indultam, hogy „nem akarom ennyire halogatni a dolgaimat”, hanem egyszerűen észleltem hogy mennyi mindenben akadályoz a halogatás. Kezdtem megfigyelni milyen területeken a legnyilvánvalóbb a halogatás ténye. Igyekeztem felmérni mi lehet az ok. Több esetben is azt vettem észre, hogy míg korábban azt hittem főleg racionális okai vannak annak, amiért egy adott dolgot halogatok, valójában mélyebb vizsgálat után rádöbbentem, hogy legtöbbször lelki, és egyáltalán nem racionális okok húzódnak meg a háttérben. És ez magyarázatot adott arra is, hogy miért nem szüntette meg a halogatást, egy-egy a feltételezett racionális „okokra” adott reakció.

 

A megfigyelés után elkezdtem praktikákat alkalmazni és örömmel tapasztaltam, hogy meglehetősen hatékonyak. Ilyen nekem bevált stratégiák:

• Adni neki egy kis energiát. Azaz megtanulni fokozatosan, lépésről lépésre haladni. Szeretem tömbösíteni a dolgokat, arra fogva hogy most „úgysem lesz időm befejezni/rendesen megcsinálni” inkább hozzá sem látok. Holott szinte mindent lehet apróbb részletekre bontani. És sok kicsi sokra megy. Ráadásul, ha energiát adok valaminek, egyre könnyebb és könnyebb lesz folytatni. És egy idő után akár szokássá is tenni, ha olyan jellegű dologról van szó.

 

• Átgondolás, megfontolás és azonnali cselekvés. Ha sok terv van a fejünkben, amiknek nemhogy a megvalósításába, de úgy igazán az alapos átgondolásába sem kezdünk bele, ezek rengeteg energiát lekötnek - a pangás talán még jobb szó lenne az energia természetét tekintve. Azonban ha amint lehet elkezdünk lépéseket tenni a tervek megvalósítása felé, könnyen kiderülhet ha az adott irány valójában nem is jó, vagy változtatásokat igényel. Persze azért vigyázni kell, hogy ne essünk a ló másik oldalára, és lendüljünk át a kapkodásba. Ezért az alapos átgondolás és megfontolás elengedhetetlen. De már ez önmagában is cselekvés, és ha adott esetben a terv egyáltalán nem megvalósítható, vagy éppen kiderül, hogy káros lenne a megvalósítása, akkor az még ebben a fázisban kiderülhet, és így elkerülhetjük hogy meddő tervekkel éljünk hónapokig, évekig, vagy kapkodva rögtön elkezdjük a megvalósításukat és csak közben döbbenjünk rá, hogy nem kellett volna. Ugyanakkor, ha már a megvalósítás kezdeti lépéseinél is sikereket érünk el, az lelkesít és olyan lendületet adhat ami rögtön semmivé oszlatja a korábbi halogatást.

 

• Tervezés és naplózás. Szívesen ringatom magam én is abba a hitbe, hogy a fontos dolgokra emlékszem, és minek is a triviálisabb dolgokat tervezgetni... Valójában azonban mindkettőre nagy szükség van, főleg olyan dolgok eseténél ahol felmerül a halogatás. Az elme nagyon ravaszul tudja elferdíteni a valóságot, és mivel amit halogatunk gyakran benne van azért a tudatunkban, mindig úgy tünteti fel mintha nem is halogatnánk azt olyan régóta, hiszen „a múltkor is eszemben volt”... De ha elkezdjük vezetni a terveinket, amint azok megszülettek, és naplózzuk a megvalósulásukat, egészen érdekes tendenciákat fedezhetünk fel. Nagyon hasznos módszer, és egy idő után segíti, hogy képesek legyünk jobban tervezni és inspirál is a megvalósításra.

 

 

Az okok kutatása mindig segít a megfelelő megoldás megtalálásában. Egy adott dolog halogatásának felismerésekor tegyük fel magunknak a kérdést, miért nem csináltam ezt már meg? (És valóban hagyjuk is magunknak, hogy őszintén válaszoljunk, ugyanis sokszor lehet, hogy feltesszük magunknak ezt a kérdéseket, azonban nem választ várva, inkább csak öndorgálásként. ) A válaszunk pedig segíthet, hogy megtaláljuk az okot, és egyúttal a megoldás irányát is.

„Annyira nincs hozzá kedvem!” - Lehet, hogy az adott feladat nem épp a kedvencünk, de tágítsuk kicsit a nézőpontunkat, mivel tudnánk esetleg összekötni az adott dolgot ami kellemesebbé teheti. Pl.: Lehet-e közben zenét hallgatni? Keressünk hozzá valami vidám, lendületes zenét! Vagy épp valami érdekes hangoskönyvet! Ha nem szellemi jellegű a tevékenység így akár „olvashatunk” is közben. De bármi lehetséges, ami számunkra kellemes, lelkesítő.

„Nem is tudom hogyan kezdjek neki, nem tudom hogy kellene csinálni.” - Kérjünk segítséget, sőt a legjobb ha sikerül valakit bevonnunk a munkába. Együtt minden könnyebben és gyorsabban halad. Ha ez nem lehetséges, nézzünk utána az interneten, számos  jó ötletet meríthetünk onnan is, bár a leghatékonyabb ha személyesen tudunk valakivel együttműködni!

„Nincs rá időm” - Bontsuk a feladatot kisebb részletekre. Tervezzük el előre a következő napunkat, és gondoljuk át mikor tudnánk a leginkább beleilleszteni. A tervezésnél hasznos ha egy adott naphoz (vagy időszakhoz) nem csak fellistázzuk a teendőket, hanem előre átgondoljuk, mi lenne a legoptimálisabb sorrend.

 

És persze a legjobb ha mindenki saját stratégiákat tud kialakítani a saját halogatási/kapkodási szokásai ellen. Ehhez jó megfigyelést, megfontolást és megvalósítást kívánok! :)