Új év, új tervek? Buddha segít ;-)
2016.12.31 16:10
Hogyan segíthet Buddha, hogy az újévi fogadalom ne maradjon bűntudatkeltő rossz emlék?
Még ha esetleg az újévi fogadalmak intézményre csak lesajnáló mosollyal tekintünk is, valahol mélyen, szinte mindenkiben benne van a várakozás, a remény, hogy az új év, új lehetőségeket is tartogat, olyan változásokat hoz amikre vágyunk. Ez pedig a világ legtermészetesebb törvényszerűségéből fakad, hiszen minden, mindig változik, és az ilyen pontok, amikor egy ciklus véget ér és egy új kezdődik, mindig segítenek ezt tudatosítani. Felismerni mi minden történt, változott az előző éveben, és egyben tervezgetni, mi mindent szeretnénk a következőben. Persze a tudatosság megtartása csak rajtunk áll, egész éveben lehetőségünk van rá, mégis ezek a nagyobb fordulópontok segítik, hogy ez a folyamat megtörténjen. Ebben a bejegyzésben pedig azt szeretném megmutatni, Buddha tanítása hogyan segíthet bennünket abban, hogy az a változás, amit szeretnénk megvalósítani az előttünk álló éveben, ne rekedjen meg az újévi fogadalmak szintjén, hanem 2017 decemberében amikor majd ismét visszatekintünk, jólesően tudatosítsuk, hogy igen, megtörtént amit most szerettünk volna, vagy legalábbis haladunk afelé, hogy elérjük.
Buddha tanításának alapját képezi a Nemes Nyolcrétű Ösvény tana. Ezt tartja a szenvedés megszüntetésének módjának, az útnak ami a megszabaduláshoz vezet. Nagyon nagy távaltok és mélységek vannak ebben a tanításban, most azonban csak nagyon gyakorlatias, a hétköznapi életünkben is alkalmazható szempontból fogom kicsit körüljárni.
A mai kor embernének már a Nemes Nyolcrétű Ösvény formája is szimpatikus lesz, hiszen egy – csupán – nyolc pontból álló „listáról” van szó…. És ugye a listákat szeretjük :) már aki… :) no de a listaellenesek se ijedjenek meg, hiszen mégis csak Buddháról van szó… a tömörség mögött ott van a mélység.
De még mielőtt nekilátnánk a pontok, azaz a gyakorlati tennivalók átnézésének egy rövid áttekintés, hogy mire is tudjuk használni Buddha tanítását, ha a hétköznapi célkitűzéseinkre vonatkoztatjuk:
az első fontos dolog, ha már az újévi fogadalmaktól indítottam: ne fogadalmakat tegyünk, hanem tűzzünk ki magunk elé célokat, és csináljunk hozzájuk stratégiát. Ez így sokkal hatékonyabb tud lenni, hiszen a fogadalomnál ugyan megvan a cél, de rögtön az első pillanattól kezdve azt várjuk el magunktól hogy úgy működjünk, ahogy majd az ideális állapotban szeretnénk, hogy az már természetes legyen, no de az emberi természet nem így működik… Buddha Nemes Nyolcrétű Ösvénye pedig abban segít, hogy tényleg olyan stratégiát dolgozzunk ki, ami elvezet minket az áhított célig, és hogy tényleges változáson menjünk keresztül… (Erre most nem térek ki, de azért azt is fontos figyelembe venni a vágyaink, céljaink meghatározásakor, hogy valójában csak saját magunkon tudunk változtatni, azonban a „csak” ebben az esetben teljesen indokolatlan, hiszen ez mindennek a kulcsa...)
És akkor a „módszer” :)
Nemes Nyolcrétű Ösvény
1. Helyes nézetek
A cél kitűzésének fázisa. Illetve magának a stratégiának a megalkotása. Ugyanis néha már itt elcsúszunk, azt hisszük a stratégia megalkotása/megismerése már meg is oldott mindent, annak gyakorlatba való átültetése már „menni fog magától”… De valahogy a valóság mást mutat... Hány nagyon jól összerakott étrend, edzésterv, szépségápolási praktika, pozitív gondolkodás elősegítő gyakorlat, tanulási módszer van már a hátunk mögött, ami elveben olyan jól és kidolgozottnak hangzott, a valóságban mégis az „újévi fogadalmak” szintjén maradt? Pedig stratégiák voltak… A stratégia fontos és hasznos, de nem elég, magunkra kell szabni, ami egyfelől jelenti a saját személyiségünk egyediségnek figyelembe vételét, és az emberi természet törvényszerűségeinek ismeretét is. Buddha Nemes Nyolcrétű Ösvénye ez utóbbiban lesz a segítségünkre, de az ezen belüli magunkra szabást így sem fogjuk tudni megspórolni…
A kis kitérő után tehát vissza a Helyes nézetekhez.
Válasszunk egy célt, ami inspirál minket. Fontos hogy ne valami „kell” dolog legyen… Valamit amit igazán szeretnénk elérni. Kezdjünk el róla gondolkodni, olvasni. Keressünk az eléréséhez tanácsokat, stratégiákat. Ne elégedjünk meg egy megközelítéssel, hiszen ahhoz hogy később megtaláljuk a saját utunkat, az lesz segítségünkre ha tágítjuk a látókörünket, többféle megközelítési móddal is megismerkedünk. Aztán válaszunk közülük egyet. Honnan tudhatjuk biztosan hogy a jót választjuk-e? Nem tudhatjuk… De ez nem baj, ahogy haladunk a folyamatban ha esetleg mégis másikat kellett volna választanunk ez ki fog derülni, és akkor még mindig választhatjuk a másikat. Ha elsőre nem is választunk jól, talán nem a leggyorsabb tempóban fogunk haladni az áhított cél felé, de legalább haladunk, azonban ha nem választunk akkor csak egy helyben toporgunk…
2. Helyes elhatározás
Ez a lépés talán nem is világosan válik el első ránézésre az előbb említett választástól, mégis fontos állomás. Egy olyan mély elhatározás, amikor eldöntjük, hogy minden akadályozó tényező ellenére, elindulunk a változás útján, erőfeszítéseket fogunk tenni és életünket az általunk választott stratégiához alakítjuk lépséről-lépésre. Ez azért fontos, mert ha bármin elkezdünk változtatni az életünkben, ellenállást fogunk tapasztalni, kívül-belül egyaránt. Sokféle formája lehet: lustaságunk, testünk betegséggel/fájdalommal reagál, ismerőseink értetlenkedni kezdenek stb. Éppen azért fontos ez a lépés, hogy amikor a nehézségek jelentkeznek ne tántorítsanak el minket, tudjuk hogy ezek a folyamat természetes részei, felül kell rajtuk emelkedni, ki kell bírni az időszakot amíg intenzívebben jelentkeznek, mert idővel enyhülnek, majd megszűnnek. Ehhez nagyban hozzásegít minket, ha feltesszük magunknak a kérdést: miért is akarom ezt? Miért is ezt a célt választottam? Miért fontos ez számomra. Ha ezekre egyértelmű és tiszta választ tudunk adni önmagunknak, minden ellenállással könnyebben fogunk szembenézni és kitartóbbak leszünk.
3. Helyes beszéd
Talán már a cselekvésre számítottunk volna, mint következő lépés… Buddha mégis kiemelt hangsúlyt helyez a beszédre. De miért is csodálkozunk, hiszen a kommunikáció fontosságát ki ne ismerné jobban mint a 21. század embere… De vajon tényleg tudjuk mi minden múlik rajta?
Buddha azt mondja, mielőtt még elkezdenénk alkalmazni a kiválasztott stratégiát, beszéljünk róla. Így képet kaphatunk, mennyire is pontos bennünk a terv, hiszen van hogy valamiről olvasva azt gondoljuk értjük, mégis ha meg kell pontosan fogalmaznunk, hirtelen már nem látjuk annyira kristálytisztán. Így tehát felfedezhetjük, mely pontokon kell még utána néznünk, finomítanunk a stratégiánkon, hogy az majd tényleg működjön. Ráadásul a korábban említett ellenállással már jó eséllyel ezen a szinten is találkozni fogunk, de még kevésbé intenzív módon mint amikor már a cselekvés szintjén is gyakoroljuk a változást, ezért ez egy jó terep arra, hogy gyakoroljuk ezeknek az ellenállásoknak/támadásoknak a kezelését. Persze azért fontos, hogy ne tegyük ki magunkat feleslegesen nehezítő körülményeknek. Eleinte fontos, hogy megerősödjön bennünk a gondolat, a vágy, így itt még érdemes azokkal megosztani a törekvéseinket, akik vélhetően támogatóan lesznek jelen.
4. Helyes cselekvés
Na végre, megérkeztünk ide is. Elkezdődhet végre a gyakorlás. Ez a lépés azért is nagyon fontos, hiszen itt szerzünk először tapasztalatot arról, hogyan is működik a gyakorlatban az amit elterveztünk. Ez alapján lehet, hogy finomítanunk, vagy változtatnunk kell majd a kiindulópontunkon vagy a stratégiánkon, vagy éppen megerősödve a pozitív visszajelzésektől lendületesen tovább haladnunk a megkezdett úton.
5. Helyes életmód
Talán meglepő módon – bár ugye a cím erősen spoilerezte hogy hány pontról is lesz szó :) - nem állhatunk a cselekvésnél. Ugyanis, egyszer-kétszer, kampányszerűen még nem akkora kunszt egy terv szerint cselekedni. Egy napig ki lehet bírni csoki nélkül, egyszer-kétszer még el lehet vetődni az edzőterembe, néha eszünkbe jut hogy ne engedjük a negatív érzéseknek hogy elborítsanak ebnnünket, olykor elolvasunk egy szép idézetet, vagy érdekes könyvet. Azonban, ahhoz hogy tényleges, mélyreható változást érjünk el, ezeket – a helyes nézetek és elhatározás és beszéd alapján – fel-fel bukkanó cselekedeteket kell mindennapivá tennünk. Azaz életmóddá. Talán ez a folyamatban az egyik legnagyobb falat… Itt kell igazán megvizsgálni önmagunkat és megtalálni a kulcsokat, ahogy be tudjuk csempészni életünkbe az új szokást. Ennek részletezésébe sem merülök most bele, csak néhány szempont ami hasznos lehet:
Valahogy csináljam úgy, hogy legyen hozzá kedvem. Ugyanis hiába tartok valamit jónak „hideg fejjel” ha a szívem nem lelkesedik érte, nem fogom tudni életmóddá tenni, vagy ha mégis, akkor annak szinte garantáltan nem olyan eredménye lesz mint amire vágyom… Sokszor látszólag feloldhatatlan az ellentét az elménk és szívünk között (van erről egy nagyon kedves képregénysorozat is: https://theawkwardyeti.com/tag/heart-and-brain/ ) mégis ha elég türelmesek és nyitottak vagyunk megtalálhatjuk azokat a megoldásokat, amik egyaránt lelkesítőek mindkettejük számára, hiszen ők valójában nem ellenségek, sőt, akkor tudunk igazán nagy eredményeket elérni ha mindketten azonos irányba tekintenek….
Kis lépések… Lehet hogy a cselekvés szintjén még „az optimumot” próbáltam meg és tapasztaltam meg a jótékony hatásait, mégis ha mindennapossá szeretném tenni, lehet hogy az elsőre nagy falat lesz. Például elmegyek egy 1,5 órás jógaórára, és nagyon feltöltődve megyek haza és elhatározom, hogy másnaptól otthon is jógával indítom a reggelt. De jobb ha nem várom el magamtól, hogy rögtön 1.5 órával kezdjem az otthoni gyakorlást… De még akkor se ha már évek óta járok csoportba jógázni… Ahhoz képest, hogy minden nap még egyáltalán nem jógázom, a naponta 1.5 óra fényévnyi ugrás. Legyen elsőre 10 perc, és ha az már megy egy ideje, elkezdhetem szépen lassan emelni az időt. És ez nagyon sokféle dologra érvényes. Sokszor fontosabb a tökéletességénél, annak a megtapasztalása, hogy az életem részévé válik az adott dolog, hogy rendszeresen teremtek vele kapcsolatot, és amikor ez már megvan fokozatosan elkezdhetem tökéletesíteni, de nem érdemes rögtön azt elvárni magamtól.
Naplózás és folyamatszemlélet. A naplózás fontos, mert segít objektívebben látni, hogyan haladok, hol is tartok stb. Ez a későbbi lépések szempontjából is nagyon lényeges lehet. A folyamatszemlélet pedig csak annak a tudatosítása, hogy egy folyamatban vagyok benne, nem kell mindig tökéletesen teljesítenem. Lesz, hogy már úgy érzem, megy az adott dolog életmódszerűen, de mégis kimarad egy-két nap. Ilyenkor a folyamat tudata segít, hogy ne omoljak össze, ne keltsek magamban bűntudatot és emiatt ne adjam fel az egészet, mondván „elbuktam”… Sokáig lesznek még megingások, de egyre ritkábban, és ha nem engedem hogy ezek a totális sikertelenség érzésével öntsenek el, akkor nem fognak megakadályozni a továbbhaladásomban.
6. Helyes igyekezet
Ezzel már akkor kell foglalkoznunk ha az életmód már megvalósult. Állandósult az új szokás amit szerettünk volna bevezetni az életünkbe. Amikor már ez egy ideje tart, előfordulhat hogy rutinná válik. Ennek persze elsőre nagyon örülhetünk, hiszen ez azt mutatja, már nem kell a megvalósításához annyi erőfeszítés mint korábban, szinte „megy magától”. Ha tehát ezt tapasztaljuk, ne szalasszuk el ennek a megünneplését :) Örüljünk neki, hiszen nem kis teljesítmény idáig eljutni. Ez már egy igazi siker. Ugyanakkor, Buddha arra hívja fel a figyelmet, hogy ha idáig elértünk se dőljünk hátra. Ugyanis az automatizmus mindig a tudatosság csökkenésével is jár. Ennél a fázisnál tehát arra érdemes figyelnünk, hogy az új szokásunk/tevékenységünk még ténylegesen a korábbi célkitűzésünket szolgálja-e, vagy esetleg idő közben a „nagy küzdelemben” arról már meg is feledkeztünk… Törekedjünk arra, hogy az eredeti célnak megfelelő maradjon az új szokásunk, akkor is amikor már nem annyira nehéz azt megvalósítani, maradjunk tudatosak.
7. Helyes figyelem
Ha pedig már idáig eljutottunk, kezdjük el megfigyelni, az egész folyamatot. Honnan indultunk, mi volt a célunk eredetileg? Miért is vágytunk arra? Most azt értük-e el valójában?
8. Helyes elmélyülés
Végül pedig vizsgáljuk meg önmagunkat mindezek fényében: mi mennyit változtunk, mit tanultunk a folyamat közben, és tegyük fel a kérdést: vajon ugyanazt a vágyat határoznánk meg most is mint a folyamat elején? Ha ténylegesen és mélyen végigmentünk ezen a nyolc lépésen, egészen biztosan rengeteg tapasztalatot szereztetünk, és közelebb kerültünk önmagunkhoz, és ezek hatására jó eséllyel most kicsit másként vagy egész más vágyat határoznánk meg… És ez így van jól, hiszen ha ezeket a lépcsőfokokat alaposan be akarjuk járni, egy év éppen hogy elég lesz, és akkor már ott leszünk 2017 decemberében, és kezdhetjük az új vágyainkkal az új ciklust előröl, mégsem ugyanonnan, hanem rengeteg tapasztalattal gazdagodva, egy magasabb szintről indulva.
Buddha tanácsait követve, talán hatékonyabbnak érezhetjük magunkat, ha változtatáson törjük a fejünket. Jó évlezárást és tervezgetést kívánok mindenkinek! :)
„Ami ma vagy, tegnapi gondolataidból ered, és amit most gondolsz, holnapi életedet formálja. Életünk az elménk teremtménye. Ha az ember tiszta elmével szól vagy cselekszik, az öröm úgy követi, mint saját árnyéka.” (Buddha)
A Szúrja Namaszkárát - melynek egyszerű tükörfordítása a napüdvözlet kifejezés - szinte minden jógatradíció tanítja. Ugyan a különböző hagyományokban akadnak bőven eltérések, akár első ránézésre ellentmondások is, ezt a gyakorlatsort egyöntetűen kiemelt fontosságúnak tartják. Nem csoda, hiszen hatása rendkívül komplex, képes hozzásegíteni a harmóniához szellemi, lelki és testi szinten egyaránt. A hatha jóga minden eszközét használja, egyszerre ad lehetőséget az ászanák, pránájáma, meditáció összehangolt végzésére, ami ezáltal egy magas szintű szellemi gyakorlattá is válhat. Azonban, ha kezdőként csak a testgyakorlás aspektusával ismerkedünk meg, már akkor is rengeteg jótékony hatását tapasztalhatjuk. Például: 
Ezért is szokták úgy emlegetni mint a jóga eszenciája. Ha pedig szeretnéd kialakítani az otthoni gyakorlásod, a sokrétű jótékony hatása mellett, az is mellette szól, hogy egy önmagában is teljes egységről van szó. Nem neked kell kitalálni épp melyik gyakorlatokat és milyen sorrendben végezd, hiszen a napüdvözlet egy 12 ászánából álló, meghatározott rendű sorozat. Széles körű elterjedésének talán ez is oka, hiszen dinamikusan is végezhető, ami egyébként eredetileg nem jellemző a hatha jógára. Könnyen megjegyezhető, és saját szintedhez szabva, fokozatosan segítheti fejlődésedet. A napüdvözlet segítségével reggelente néhány perc alatt felkészítheted tested a nap kihívásaira, de este is gyakorolható, hiszen segít a megszabadulni a stressz okozta feszültségtől is. A Szúrja Namaszkára rendkívüli hatékonysága és komplexitása miatt ideális alapja az otthoni gyakorlásnak, amit aztán fokozatosan ki lehet egészíteni további gyakorlatokkal, de már önmagában is rengeteget tesz hozzá a testi és lelki egyensúly megtalálásához.
A himalájai jóga az egyik legrégibb és legtisztább hagyományvonal, mely a jóga minden ágát kidolgozza és gyakorolja. Magában foglalja a hatha jógát és kiterjeszti azt a meditáció gyakorlására is, eleinte az asanak (testhelyzetek) meditatív gyakorlása által. A Himalájai jóga előnye, hogy az elmére helyezi a hangsúlyt, így nem kényszeríti bele a gyakorlót bonyolultnál bonyolultabb, a testet kifacsaró testhelyzetbe, mert az egyszerűbb pozíciókon keresztül is elérhetjük azok jótékony hatását. Ebből a szempontból ez a megközelítés biztonságos módja a gyakorlásnak, és segít önmagunk elfogadásában, ami a valódi kulcsa a fejlődésünknek. 
Napfényes tavaszi délután volt, olyan fajta, ami a szabadba csalogatja az embert. Leültem a téren, gyönyörködve a Dómban, és hozzáláttam a szendvicsemhez. Jól esett szememnek a tér, hogy a városi zsúfoltság közepén itt most kicsit megpihenhet, elveszhet a távolságban, monumentalitásba. Gondolataimba merülve fogyasztottam aznapi ebédem, amikor hirtelen felreppent mellőlem a padról a szendvicseszacskóm. Egy pillanat volt csupán és már több méter magasban repült. Először hirtelen bosszúság fogott el; „a fene, mért nem vigyáztam jobban, olyan magasra vitte a szél, hogy esélyem sincs összeszedni”. De ahogy szememmel követtem a magasban úszó zacskót, tovatűnt ez a gondolat, kiszorította fejemből az érzés, ami a nejlont nézve jött elő. Figyeltem ahogy mozog, mintha táncolna, kecsesen és lágyan megpördül, felreppen, majd lefelé száll, de ismét elindul felfelé. Egy gyerek hangját hallottam, aki épp a szüleivel sétált el a 4-5 méter magasságban táncoló zacskó alatt: „Nézzétek milyen szép! Egy zacskó!” A szülei felnéztek, majd az anyja megszólalt, „Zacskó? Ja, igen egy zacskó!” 
Konstatálta kissé lekicsinylő hangon, hogy gyermeke egy szemétdarbban gyönyörködik, majd férjével összenézve, nevetve haladtak tovább. Igazuk volt, egy szemét darab kószált a levegőben, ugyanakkor a gyereknek is igaza volt, mert szép volt. A szépség nyilvánvalóan nem a plasztikból fakadt, ő csak eszköz volt arra, hogy az őt mozgató láthatatlan erő formát öltsön, megvillantsa kecses áramlását, légies táncát. Tovább gyönyörködtem benne, könnyed lejtésével bejárta az egész teret, de egyre lejjebb ereszkedett. Arra gondoltam, talán ha még egy kis ideig szemmel tartom itt lehetek, amikor a szél már megunja a játékot, és akkor az élettől megfosztott zacskót, mint elszórt szemetet a rendeltetési helyére vihetem. És valóban, az eleinte csak 4-5 méteres magasságban táncoló tasak fokozatosan egyre lejjebb és egyre közelebb suhant hozzám. Amikor már elérhető magasságban szállt, elindultam felé, és amint megközelítettem csintalanul meglibbent a másik irányba, a közeli padon üldögélő nyugdíjas házaspár feje fölött siklott ki kezem közül. De továbbra is egyre alacsonyabb magasságban folytatta útját, így nem adtam fel és nyomába eredtem. Kissé eltávolodott tőlem, amikor hirtelen egy arra sétáló lány lábára simult. A lány megállt, csodálkozva nézett le lábára, és igyekezett megszabadulni az udvariatlan „hódolótól”, majd miután sikerrel járt tova sétált. A szatyor magasba reppenése óta most először a földre zuhant és kiterült ( megviselhette a visszautasítás… -) Kihasználva pillanatnyi letargiáját, ott teremtem és elkaptam a szökevényt.
Talán első hallásra, bizarrnak tűnhet ez a gyakorlat, azonban merem állítani, hogy egy kis gyakorlás után olyannyira a reggeli rutinunk természetes részévé válhat mint a fogmosás. És nem is sokkal kellemetlenebb! Olyannyira, hogy áldásos hatásai miatt, kifejezetten érdemes gyermekünknek is megtanítani. (Persze csakis példamutatással, miután már mi magunk is zökkenőmentesen végezzük... :-))
Saját bőrömön tapasztaltam meg, hogy rendkívül nehéz az egyéni szintünkhöz szabni a gyakorlást. Annyi mindent lehet olvasni arról, hogy hogyan érdemes gyakorolni, melyek a leghatásosabb technikák stb. De minden hiába, ha ezek között és a saját helyzetünk között szakadék tátong. Eleinte az ember esetleg elhiteti magával, hogy ő már bizony tart ott, hogy minden nap reggel (vagy este) 1,5 óra jógával kezdje (zárja) a napot. Érthető is, hiszen lelkes, nagy benne az elhatározás, és olyan szép a cél. Mégis, ha nem tudjuk lépésekre bontani a folyamatot, és saját jelen helyzetünkhöz igazítani a kiindulást, fájdalmas kudarcokat élhetünk át. Hosszú idő volt, míg szembe mertem nézni azzal, hogy nem tudom a „legoptimálisabb” módon elkezdeni a saját gyakorlásomat. Hogy nem tudok minden egyes nap 1,5 órát szánni rá, hogy nem tart ki ennyi ideig a koncentrációm, az elhatározásom, az akaraterőm. De az ebből fakadó kudarcok után, ismét neki mertem állni, és felépíteni a utamat, a saját ritmusomban. Az utat, amit a Himalája Tradíció tanítása alapján ismertem meg, de azt a saját ritmusomhoz igazítva. Eleinte csak 10 perc, aztán 15 és így tovább, lépésről lépésre haladva.
vegyíteni ezeket, mivel sokkal komplexebbek mint amire tényleges rálátásunk lehet. És ha otthon is szeretnénk gyakorolni, fontos hogy járjunk csoportba is, ahol oktató segítségével is fejlődhetünk. A könyvek és videók nem adják meg a kommunikáció lehetőségét. A könyv és videó nem tud finoman kiigazítani, vagy egy egyszerű instrukcióval korrigálni. Ha viszont rosszul gyakorlunk, kárt is okozhatunk magunknak. Ezért fontos, hogy eleinte ne önállóan induljunk el az úton. Később viszont ugyanennyire fontos, hogy ha van bennünk ambíció az önálló otthoni gyakorláshoz, akkor képesek legyünk erre, ne legyünk a csoporthoz kötve.
Az első és egyben legfontosabb tapasztalat, a megfigyelés fontossága. Méghozzá, a természetes, időt hagyó megfigyelés. Gyakran ütközöm ugyanis abba a hibába, hogy ha valamin változtatni szeretnék, azonnal eredményt akarok benne elérni. (És máris megjelenik a halogatás ellenpólusa, a kapkodás, de erről majd később... ) Holott a változás akkor tud tartós lenni ha egy folyamat részét képezi, amiben a megfigyelés megelőzi a cselekvést. Egyszerűen információt kell gyűjtenünk arról amit le akarunk győzni. Az pedig, hogy felismerjük, hogy valamit meg kellene változtatnunk, még nem jelenti egyben azt is hogy pontosan ismerjük az adott dolog természetét, működését. A szokások, pedig nagyon mélyen bennünk élnek. És bizony kellő információ és megfelelő stratégia nélkül kevés sikerrel járunk ha csak úgy „nekik esünk”.
Most azonban, nem konkrétan onnan indultam, hogy „nem akarom ennyire halogatni a dolgaimat”, hanem egyszerűen észleltem hogy mennyi mindenben akadályoz a halogatás. Kezdtem megfigyelni milyen területeken a legnyilvánvalóbb a halogatás ténye. Igyekeztem felmérni mi lehet az ok. Több esetben is azt vettem észre, hogy míg korábban azt hittem főleg racionális okai vannak annak, amiért egy adott dolgot halogatok, valójában mélyebb vizsgálat után rádöbbentem, hogy legtöbbször lelki, és egyáltalán nem racionális okok húzódnak meg a háttérben. És ez magyarázatot adott arra is, hogy miért nem szüntette meg a halogatást, egy-egy a feltételezett racionális „okokra” adott reakció.
Valójában azonban mindkettőre nagy szükség van, főleg olyan dolgok eseténél ahol felmerül a halogatás. Az elme nagyon ravaszul tudja elferdíteni a valóságot, és mivel amit halogatunk gyakran benne van azért a tudatunkban, mindig úgy tünteti fel mintha nem is halogatnánk azt olyan régóta, hiszen „a múltkor is eszemben volt”... De ha elkezdjük vezetni a terveinket, amint azok megszülettek, és naplózzuk a megvalósulásukat, egészen érdekes tendenciákat fedezhetünk fel. Nagyon hasznos módszer, és egy idő után segíti, hogy képesek legyünk jobban tervezni és inspirál is a megvalósításra.